Nem is tudom hol kezdjem, valamit mondanom kell...
Biztos észrevettétek, hogy ritkán jelentkezem. Nos, ez ezután sem fog változni, sőt lehet méginkább ritkul majd a bejegyzések száma. Sem nem fizikai, sem nem lelki háttere nincs a dolognak, hanem egyszerűen felmértem, értékeltem és döntöttem. Nem elhamarkodott döntésről van szó, már érik bennem vagy 2 hónapja.
Döntésemnek két fő oka van.
Az IDŐ. Rengeteg időt emészt fel ez az amúgy nagyon látványos hobbycukrászat. Aki kicsit belelát ezeknek a tortáknak a készítésébe az tudja, aki nem annak hiába magyarázom. Az az igazság, hogy míg az embernek új ez a hobby, míg bizonyítani akar magának (és másoknak), addig nem sajnálja az időt rá, de eljön az a pillanat is, amikor már nem éri meg a belefektetett energiát, időt, mert már nem nyújt akkora élményt egy egy újabb kihívás sem, hát még a sokadszor elkészített szív torta.
Az ELÉGEDETLENSÉG. Van mégegy veszélye ennek a hobbynak. Rengeteget költhetsz rá, ha beleveted magad a mókuskerékbe. Sokak szerint ha fejlődni akarsz fektess be festékszóróba, és csipkekészítő eszközökbe , mérhetetlen mennyiségű kiszúróba és textúralapokba, és egy halom festékbe, ami közt legyen csillámos, selyemfényű, matt, folyékony, szórópisztolyba való, por és sorolhatnám és persze a virágdrótról ne feledkezzünk meg, megy egy csomó szilikon csoda eszközről. Ezzel nem tudok vitatkozni, mert tényleg így van, ha valaki sikereket akar elérni, csúcsra akar törni, akkor ebbe is bele kell fektetni időt , pénzt energiát... Ha valaki ezzel keresi a kenyerét akkor szinte kötelessége is! De én továbbra is megmaradok a kisvárosi háziasszony, aki eddig sem költött fölöslegesen ilyen csoda eszközökre, és ezután sem tervezem. Ebből következik, hogy amit az én eszköztárammal kivitelezni tudok, azt már megtettem, újra vágynák, új kihívásra, amit már tudok nem okoz nekem jóleső izgalmat, már nem hobby, csak egy feladat, és ez meglátszott több munkámon is.
Új színfoltot csak olyan torta jelentet mostanában, amit még nem készítettem , mint pl. a múltkori delfines, vagy e mostani krokodilos. Ezeket még most is ugyanolyan szeretettel készítettem, a delfiként még meg is simiztem, annyira elbűvölt. Ennél a tortánál pl. nagyon meglepő, de jóleső érzéssel töltött el a torta körüli köves rész készítése. Ilyet még nem tettem, igaz még krokodilt sem gyártottam, de az valahogy nem fogott meg most sem. Szóval keresem az újat, keresem azt, ami látványos, de kevés eszközt igényel, de ezt ezután csak családom és nagyon szűk baráti köröm fogja élvezni. Nekem mostmár ennyi elég.
És akkor ha már így benne vagyok a lelkizésbe, kicsit a blogolásról is írok. Még mindig sok kommentet kapok, és levelet is, bevallom sokszor nem is reagálok rá. Lehet bunkóság. Nagyon gyakori, hogy kérik levélbe pl a fondant receptjét... Egy ideig írogattam a választ , linkeltem egy csomót, gondolkodtam az olvasóval. Ebbe is belefáradtam. Én is netről tanultam meg a díszítést, azt hogy hány embernek mekkora tortát gyártsak az a gyakorlattal jött, és ha találtam egy számomra érdekes oldalt fél óra után nem bombáztam kérdésekkel az íróját, hanem olvastam napokig, ismerkedtem az infórmációkkal. Belefáradtam válaszolni (az elhamarkodott kérdésekre), és ezután nem is fogok.Úgy gondolom, hogy rengeteg infó van fent a blogomon, az alcímek közt ha keresgéltek, akkor a fontos dolgokat mind megtalláljátok. Elfecsérelt időnek számít nekem már a túlsok időtöltés a gép előtt, amit VALÓS barátaimtól és főleg gyermekeimtől veszek el. Rájöttem az évek folyamán, hogy veszélyes terep ez a netes életforma, látszólag sok barát, valójában szinte semmi...
Nem akarom ilyen lehangoló gondolatokkal zárni ezt a bejegyzést, ezért azt is leírom, hogy nem bántam meg hogy elkezdtem a blogot írni, és azt sem hogy kitanultam a magam módján ezt a hobby cukrászatot, több lettem tőle, sokat tanultam, és sokmindent tapasztaltam, egy érdekes színfoltja az életemnek.
