Eddigi pályafutásom első 3 emeletes tortácskája. Jó ideje készülök rá, tervezgetem, de valahogy ebben az évbe nem akarnak úgy menni a dolgok ahogy szeretném. A gyerekeim sorra betegek, és nem holmi köhögés torokfájás, hanem övsömör a nagyobbnál, majd himlő a kisebbnél, árpa (de akkora, hogy a gyerek 1,5 hétig nem tudott menni suliba miatta), most meg hét elején jött egy lábtörés a kisebbnél. Hát fekvő gipszbe van a drága. Én meg már úgy érzem magam, mintha logisztikus lennék, lavírozok a munka, a kisebb ápolása, a nagyobbal való tanulás, külön órákra való eljuttatás és a tortázás közt, nőnek, embernek már nem is érzem magam, csak egy robotnak.
Egyszóval ez a torta is kapkodósra sikeredett, de azért a végeredménnyel mindezek mellett megvagyok elégedve.
Mikor elkezdtem tervezni ezt a tortát, készítettem két vázlatot az elképzelésemről. Bordóban kellett gondolkodnom, 60 éves szülinapra, letisztult, elegáns kivitelben. Mindkét elképzelésem színátmenetes volt, azzal a különbséggel, hogy a másik felfele sötétedett. Végül ez az átmenet győzött. Időközben elfogyott a bordó festékem is, és elég nehezen tudtam beszerezni, úgymond végszóra esett be hozzám (tegnap előtt), így kellett mentő ötleten is gondolkoznom, végszükség esetére. De megjött, és annyira örültem neki :)
Minden szint más más ízű lett. Alsó csokis, középen málnás-túrós, a legfelső pedig karamellás töltést kapott. A karamellás krém készítésében "segített" törött lábú kislányom, és véleményezte is a végeredményt, amin meglepődtem, mert ő csak csokis krémeket hajlandó megkóstolni, és szerintem ez a szint fog mindenkinek ízleni a legjobban:) Hát majd meglátjuk.
Amúgy az a baj a tortakészítéssel, hogy nagyon szoros időpontra kell elkészíteni. Napokkal előtte sem csinálhatja az ember, de nem is késhet vele. A lapokat tegnap töltöttem be, és késő este (kb. 11) került rá kívülről a fedő krém a fondant miatt, majd úgy döntöttem, hogy hajnalig (4.30) dermedjen, és akkor folytatom. Be is állítottam az órát, de másfél órával később sikerült kikászálódnom az ágyból, hát mikor megláttam, és a 20 centis havat ami még leesett... A torták leburkolása után még azt is elkellet lapátolnom, hogy majd áttudjam adni a tortát a tulajdonosának ... Összeszedtem minden erőm, és elkezdtem rohamtempóban dogozni, közben meg a felkelt gyermekeimet rendezni... Szóval volt ennek a tortának története, de meglett, szép lett, és fincsi is (főkóstolóm szerint). Remélem nagy örömet szerez az ünnepeltnek is :)
