2013. november 10., vasárnap

Krokodilos torta


Nem is tudom hol kezdjem, valamit mondanom kell...
Biztos észrevettétek, hogy ritkán jelentkezem. Nos, ez ezután sem fog változni, sőt lehet méginkább ritkul majd a bejegyzések száma. Sem nem fizikai, sem nem lelki háttere nincs a dolognak, hanem egyszerűen felmértem, értékeltem és döntöttem. Nem elhamarkodott döntésről van szó, már érik bennem vagy 2 hónapja.


Döntésemnek két fő oka van.

Az IDŐ. Rengeteg időt emészt fel ez az amúgy nagyon látványos hobbycukrászat. Aki kicsit belelát ezeknek a tortáknak a készítésébe az tudja, aki nem annak hiába magyarázom.  Az az igazság, hogy míg az embernek új ez a hobby, míg bizonyítani akar magának (és másoknak), addig nem sajnálja az időt rá, de eljön az a pillanat is, amikor már nem éri meg a belefektetett energiát, időt, mert már nem nyújt akkora élményt egy egy újabb kihívás sem, hát még a sokadszor elkészített szív torta.

Az ELÉGEDETLENSÉG. Van mégegy veszélye ennek a hobbynak. Rengeteget költhetsz rá, ha beleveted magad a mókuskerékbe. Sokak szerint ha fejlődni akarsz fektess be festékszóróba, és csipkekészítő eszközökbe , mérhetetlen mennyiségű kiszúróba és textúralapokba, és egy halom festékbe, ami közt legyen csillámos, selyemfényű, matt, folyékony, szórópisztolyba való, por és sorolhatnám és persze a virágdrótról ne feledkezzünk meg, megy egy csomó szilikon csoda eszközről. Ezzel nem tudok vitatkozni, mert tényleg így van, ha valaki sikereket akar elérni, csúcsra akar törni, akkor ebbe is bele kell fektetni  időt , pénzt energiát... Ha valaki ezzel keresi a kenyerét akkor szinte kötelessége is! De én továbbra is megmaradok a kisvárosi háziasszony, aki eddig sem költött fölöslegesen ilyen csoda eszközökre, és ezután sem tervezem. Ebből következik, hogy amit az én eszköztárammal kivitelezni tudok, azt már  megtettem, újra vágynák, új kihívásra, amit már tudok nem okoz nekem jóleső izgalmat, már nem hobby, csak egy feladat, és ez meglátszott több munkámon is.

 

Új színfoltot csak olyan torta jelentet mostanában, amit még nem készítettem , mint pl. a múltkori delfines, vagy e mostani krokodilos. Ezeket még most is ugyanolyan szeretettel készítettem, a delfiként még meg is simiztem, annyira elbűvölt. Ennél a tortánál pl. nagyon meglepő, de jóleső érzéssel töltött el a torta körüli köves rész készítése. Ilyet még nem tettem, igaz még krokodilt sem gyártottam, de az valahogy nem fogott meg most sem. Szóval keresem az újat, keresem azt, ami látványos, de kevés eszközt igényel, de ezt ezután csak családom és nagyon  szűk baráti köröm fogja élvezni. Nekem mostmár ennyi elég.

És akkor ha már így benne vagyok a lelkizésbe, kicsit a blogolásról is írok. Még mindig sok kommentet kapok, és levelet is, bevallom sokszor nem is reagálok rá. Lehet bunkóság. Nagyon gyakori, hogy kérik levélbe pl a fondant receptjét... Egy ideig írogattam a választ , linkeltem egy csomót, gondolkodtam az olvasóval. Ebbe is belefáradtam. Én is netről tanultam meg a díszítést, azt hogy hány embernek mekkora tortát gyártsak az a gyakorlattal jött, és ha találtam egy számomra érdekes oldalt fél óra után nem bombáztam kérdésekkel az íróját, hanem olvastam napokig, ismerkedtem az infórmációkkal. Belefáradtam válaszolni (az elhamarkodott kérdésekre), és ezután nem is fogok.Úgy gondolom, hogy rengeteg infó van fent a blogomon, az alcímek közt ha keresgéltek, akkor a fontos dolgokat mind megtalláljátok. Elfecsérelt időnek számít nekem már a túlsok időtöltés a gép előtt, amit VALÓS barátaimtól és főleg gyermekeimtől veszek el. Rájöttem az évek folyamán, hogy veszélyes terep ez a  netes életforma, látszólag sok barát, valójában szinte semmi...

Nem akarom ilyen lehangoló gondolatokkal zárni ezt a bejegyzést, ezért azt is leírom, hogy nem bántam meg hogy elkezdtem a blogot írni, és azt sem hogy kitanultam a magam módján ezt a hobby cukrászatot, több lettem tőle, sokat tanultam, és sokmindent tapasztaltam, egy érdekes színfoltja az életemnek.

20 megjegyzés:

PiciJuci írta...

Minden egyes szavaddal egyet értek....és valóban az igazi barátokra érdemes az időt fecsérelni csupán.

Anyuska írta...

Kiskukta örülök hogy megismertelek,sok sikert a továbbiakban ,üdv :Mariska

marisz57 írta...

Kedves Kiskukta! Akár én is írhattam volna ezt a bejegyzést némi módosítással.Igazad van, hogy időigényes, költséges hobbi a formatortázás, főleg, ha követni akarnánk a mindig megújuló divatot. Te már bizonyítottál magadnak - képes vagy eszköz nélkül is gyönyörű, ötletes tortákat készíteni, másoknak - a fél világ a Te recepted alapján csinálja a piskótát meg a fondantot.
A blogodnak lesz olvasója akkor is, ha ritkábban jössz. Én is sokat tanultam tőled, köszönöm!És kívánom, hogy hogy élj boldogan családoddal, barátaiddal!
Puszi Neked: egy másik "kisvárosi háziasszony" :)

Millye írta...

Ójajjjj :/ ismerősek a szavaid. Valahol bennem is ugyan ezek az érzések kavarognak... 2 hete egyébként is valami nagyon fura érzés kerített hatalmába ( a tudat, hogy lassan vége ennek a tortázós álom hobbinak) és bevallom sokat pityeregtem mert tisztába vagyok vele, hogy én sem csinálom/csinálhatom sokáig :( mérlegelni kell és sajnos a mérleg nyelve nem arra billen amerre szeretném. Még ha ritkábban is írsz én mindig szívesen olvasom a soraidat és nézem a szépséges tortáidat! Ölelés neked!

teller-cake írta...

Megértelek én is teljesen, a szeretteiddel töltött minden idő kincs! Én sem akarok extra dolgokat a tortázáshoz és nincsenek is, és már attól boldog lennék ha a Te szintedet kicsit megközelíthetném! Sok tortás blog számára Te vagy az alap, Rád hivatkoznak az alapreceptekbe és ezt soha senki nem veheti el Tőled! Légy erre büszke, hozz néha olyan tortákat amik a szíved csücskei, és mi itt leszünk megcsodálni őket. Sok sikert Neked!

Majmóka írta...

Ó! Én nagyon régóta nézegetem a munkáidat csak szépen csendben és mindig ámulok és bámulok! Én egyszerűen képtelen lennék ilyenek alkotására.
És lehet, hogy nincsenek modern eszközeid, de a munkáid így is csodálatosak!
Én más kreatív munkát csinálok, így a többivel is egyetértek, amiket írtál.
Kitartás a jövőre nézve! Sajnálom, ha nem írsz, mert én a sokadik Bogyó és Babóca tortádat is imádtam nézni. Nagyon tehetséges vagy! :)

Éva írta...

Sajnálom hogy így érzed de megértelek. Nagyon sokat nézelődtem és tanultam blogodról. Tortalap, fondant kezdeti bénázásom , még most sem tökéletes de a fondant már rendszeresen én csinálom. Most is tájékozódni jöttem hozzád mikor megláttam ezt a bejegyzést. Azért jó hogy néha felteszel majd friss szívednek kedves tortát! Kívánok sok szerencsét és sok kihívást számodra ami kicsit "feldob"!

Unknown írta...

Kedves Kiskukta!
Gyönyörűek a tortáid, de ezt biztosan sokat hallottad már:))Tényleg azok szerintem! Megértem a gondolataidat. En is elkezdtem magamtól, több száz órányi videót néztem meg, tanultam és tanultam, szóval senki sem segített. Bizony elég idegesítő, ha valakinek tetszik a munkád, de rögtön tanítsd is meg rá, mert Ő is akarja, ilyenkor bizony szívesen odavágnám, hogy nekem sem mutatta meg senki! Talán rosszindulat, talán nem, de nem szívesen állok oda senki mellé fogni a kezét, hogy hát tessék, így kell ezt. Talán majd ha a TV műsortárból eltűnnek a hypercukrász torták, akkor újra kedvet kapsz az alkotáshoz:)))

Unknown írta...

Kedves Kiskukta! December végén döntöttem el én is, hogy egy időre pihentetem a hobbicukrászatot, mármint mostantól csak a családom és önmagam örömére fogok alkotni. Ahogy olvastam a bejegyzésed, teljesen az én érzéseim köszöntek vissza. További sikereket kívánok Neked, és örökké hálás leszek, mert a családom kedvenc csokitortája a Te recepted alapján készül havonta legalább egyszer :)
Üdv,Timi

Névtelen írta...

Kedves Kiskukta!

Szívből köszönöm az eddigi bejegyzéseket, és hogy megtanulhattam a párizsi krém elkészítését, de maximálisan megértem a döntésedet.
A legjobbakat kívánom Neked és a családodnak!
Réka

Unknown írta...

Kedves Kiskukta!

Kislányom első szülinapi tortáját a te oldaladról készítettem. Ez éppen egy éve volt. Azóta megszületett a kisfiam is és most ismét eljött egy születésnap, a második. Tegnap végre megtaláltam az oldalad ismét mert hát ritkán tortázok és elfelejtettem, hogy hol is találtam rád. Fantasztikusnak találom a tortáidat, szeretem, hogy méregdrága dolgok nélkül is tudok tőled torta receptet lesni és nem beszélve arról, hogy nagyon finomak!
Egyszóval látszik a sok munka a blogodon és a tortáidon is!
Ha ritkábban is írsz majd, attól még élvezettel fogom böngészni az oldalad mert rengeteg olvasnivalót hagytál magad után :-)
Sok sikert a továbbiakban is és köszönöm!
Gabi

Magdi írta...

Szia. Èn is tortázok, ez szószerint igy van, ahogy irod pedig én még csak 1 éve csinálom. Azért örülök hogy rádtaláltam, nagyon szépek a munkáid. üdv. Magdi

Névtelen írta...

Kedves Kiskukta!
Lehet hogy a kérdésem most nem ide illik,de muszály megkérdeznem:
Hogyan vágond ilyen szép egyenletesre a formákat,dombokat,delfineket,nyuszikat?
Üdv.: Egy lelkes kis cukrász! :) (13)

Kiskukta írta...

Nem baj, na nem sikerül túl egyenletesre a vágás, a lényeg, hogy sok krémmel kilehet szintezni az egyenetlenségeket.

ILDIKO írta...

Szia Kuksi!

Hogy vagy?Mi ujsag Veled, Veletek? Ha nincs is idod vagy energiad a regi szeretett hobbyhoz, de szerintem szivesen hallanank Rolad hogy hogy megy a sorod, jobban mennek a dolgok?- NE feledd, hogy a blogodon keresztul erkezo kerdesek mogott nemcsak "kollegak"vannak hanem baratok.Sokat koszonunk Neked .Ha ritkabban is irogatunk, ez azert lehet mert ebben a rohano vilagban az ido es a figyelmed ezerfele oszlik, de ez nem azt jelenti hogy elfelejtettuk baratainkat.
Jo egeszseget kivanok!Vigyazz magatokra! Szeretettel:ILDIKO

Kiskukta írta...

Kedves Ildikó! Aranyos vagy, hogy érdeklődsz, jól vagyunk, kellett a pihenő, nem is bántam meg. Életem átértékelődött, de erről nem szívesen beszélek nyilvánosság előtt, majd egyszer inkább priviben mesélek.
Puszi!

Garffyka írta...

Kikskukta drága, te minden vagy, csak nem kisvárosi háziasszony :-)
Ötlet- és ihlet adó, inspiráló, kimeríthetetlen tárháza sok-sok hasznos tudnivalónak, apró, de fontos trükknek. Blogodról nem csak a profizmus, de a szeretet és kedvesség is sugárzik :-)

Kiskukta írta...

Garffyka :)

Unknown írta...

Kedves Kiskukta!
Nem tudom, hogy olvasni fogod-e, amit mosz irok. Evek ota sutom az alapreceptjeidet csaladomnak, de csak most jutottam el ehhez a bejegyzeshez. Mar ertem, hogy miert a nagy csond. Sajnalom. Tenyleg nagyon. Nem azt, hogy abbahagytad, hanem azt, hogy abba kenyszerultel hagyni. Olyan szivesen latnam azokat a tortakat, amikhez nem kell aranyaru felszereles, d eemgis otletesek! Legalabb foton. De oersze megertem az okokat, harom gyermekem van... Szeretnek koszonetet mondani azert a sok elismero mondatert, amit em kaptam a Te receptjeid alapjan sutott tortaimert! Koszonom!!! Koszonom a kremeket, a technikakat!! Holnap sutom eletem elso emeletes tortajat, szinten a Te recepted alapjan, nagyon izgulok, de az eredmenyben nem ketelkedem. Sok sikert kivanok, remelem, azota megtalaltad azt a hobbit, ami kitolti a lelkedet!

Kiskukta írta...

Köszönöm szépen! :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails